WeBible

1 - Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

2 - A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3 - Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4 - Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5 - Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6 - A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

7 - Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8 - A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9 - Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

10 - Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11 - Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12 - A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13 - Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14 - Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 - A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16 - Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17 - Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 - Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

19 - Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

20 - Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21 - A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22 - De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23 - Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24 - Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25 - Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?